Még csak a második bejegyzésem és máris elkövettem azt a szarvashibát, hogy mentés nélkül a segítség fülre kattintottam így elveszítve kb. 1500 értékes, magamból már kipasszírozott karaktert. Fakk! Pedig volt benne egy jó kis hasonlat, amely politikailag nem teljesen korrekt szövegkörnyezetbe helyezett egy hajléktalant... Megpróbálom újra.
Tehát a szilveszterről szóltam volna, arról, hogy mindig ugyanolyanok ezek a napok, a hosszú évek során nem sok emlékezetes éjszaka maradt meg. Idén sem vártam többet, lehet, hogy pont emiatt lett egész jó!
Most már talán mondhatom, hogy szokás szerint a lovi volt az első közös programunk a barátaimmal. A hangulat idén valahogy üdítően vidám volt, viszonylag kevés igazi lovis arccal, nem volt hömpölygő tömeg sem (igaz a hetedik futamra értünk ki), de akik ott voltak, jót mulattak. A szervezőknek idén sikerült a feladatot normálisan megoldani, alig 'volt egy kis csúszás'. Csak a IX. és X. futam közötti önkéntes karaoke versenyt tudnám felejteni... Szerintem a karaoke nagy nyilvánosság előtt évek óta ciki és ezzel a közönség körülöttem álló része is egyetértett, amikor a jelentkezők fennhangon üvöltötték a Bikini (Részegenkiviszmajdhazaaaa), Republic, Neoton Família számokat. Mondjuk a Republicot azt betiltanám... Végül az összes lúzer fogadó jól járt, mert valami óriás bunda folytán egy tök esélytelen ló nyert a tök esélytelen pilótával a
sulky-jában, így a 200HUF-ra 400HUF kemény nyereményt negyedórás sorban állás után fel is markolhatták.
A következő pogrom a Tabánban mindenféle tűzijátékok kipróbálása volt. Egy kedves Cucu nevű illető bevásárolt különböző féle-fajta eszközöket és ezeket a Naphegy oldalában, a mesésen megvilágított Budavári Palota és a pesti oldal háttere előtt gondoltuk megsemmisíteni. Nagy várakozás előzte meg az ún. római gyertyát, ami egy másfél méteres, 2 cm átmérőjű karton cső, belőle 100 körüli löket jön nagyjából. Mi arra számítottunk, hogy úgy 10-15 méter magasra veti ki magából a tüzet, ehelyett az első kilövellések - mintha egy göthös hajlékony pökne szikrákat a rá támadó csövesverő gekkókra - úgy 2 méterre sikerült kiköhögnie... Utána valamivel erőteljesebb lett a tűzerő, de 5-7m-nél semmiképpen sem nagyobb hatótávolságban. Ez felbátorított egyeseket (engem + Tibit) és ezután a környezetünkben található terep- és általunk elhelyezett egyéb tárgyak eltalálásában csúcsosodott ki a római gyertyák gyakorlati használata (kuka, pad, játszótéri eszközök az előbbi, whisky-s, sörös, rumos üvegek az utóbbi kategóriában). További kunsztok: Sikoly (apró rakéták, melyek - nomen est omen - sikító hangot hallatva távoztak a semmibe), Süsü (gesztenyényi golyóbisok, melyek halk pukkanás után színes füstöt eregettek), meg az igazi vetőcsöves (!) tűzijátékok, mint a nagyok, csak kicsiben. Nekem ezzel már szinte tökéletes is lett volna a szilveszter, főleg, ha hazabaktatok és alszom egy jót.
De persze nem így lett. Nem akartam puhapöcsnek látszani, ezért mentem tova az éjszakában.
Az After Music Club tényleg egy gintonic-nyi megálló volt csak, beköszöntünk Zsó kolleginának, ahol átnyújtottam az igazi karácsonyi illatokat tartalmazó ajándékomat, mert mikorra a 'céges' karácsonyi buli lesz, addigra aktualitását veszti.
Itt megint bevárhattuk volna az éjfélt, de nem, menni kelletett tovább, méghozzá a WestBalkánba, ahol az utolsó buli várt minket, mielőtt lebontják a komplett tömböt.
Csoszogtunk a Rákóczi úton a kombínók felé, amikor is a néhai Corvin-áruház parkolójában csodálatos színpadképpel beleszaladtunk egy hajlékony-szilveszterbe, magyarul interpretált ABBA-megamix háttérzenével. Remek volt, ezért megállás nélkül folytattuk az utat.
Kombínózás után a WestBalkánnál az fogadott, amire számíthattunk volna: több száz ember tölcsérben, kidobók és jegyszedők teljes amatőrfesztivált játszva. Mivel előre lehetett regisztrálni, pontosan tudták, hogy mennyien lesznek biztosan plusz azok a százak (köztük jelentős idegen felhozatal, úgy, mint spanyolok, franciák, olaszok, angolok, lett/litvánok), akik 'csak úgy' megnézték volna még egyszer utoljára. Ez fél tizenkettőkor, a hangulat emelkedett, az adrenalin szint is a kidobókban, akik jó húsz perces tusa után pont a társaságunk 2 fele között befeszítették a kapukat és egyikük vöröslő fejjel, kidagadó nyaki erekkel süvöltötte, hogy addig nem megy be senki, amíg nem alakítunk ki egy sort. Éjfél előtt tíz perccel, magyarul, egy több száz fős, tölcsér alakú egységes, bár soknemzetiségű masszának szilveszterkor. Gratulálok! A tömegben közben kezdett koncert első sor hangulat kialakulni, fűszerezve egy agresszorral, aki pillanatok alatt mindkét oldalamon feltűnt és miután ezt egy nálam lelkiismeretesebb fiatalember megjegyezte, az arcom mellett verbális ökölcsapások hangzottak fel, így nem késlekedtünk tovább és feladtunk a WB utolsó kenetének feladását.
Vagyis az jött, amire nem nagyon vágynak az emberek, bár van, aki kimondottan ezt szereti: az Üllői és a Páva utca sarkán éjfélkor pezsgőt bontani. Szerencsére találkoztunk ismerősökkel, lebeszéltük őket a bejutásról, így majdnem hb mennyiségű társaság kívánt egymásnak sokkal Boldogabb Új Esztendőt.
Taxi, a körútról séta a Visegrádin (80/a-ig), még egy hb, még pár embernek Új Év (g, Vic, Katnka, VAndi), Dórinak BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT (majdnem ÁB bébi!) és haza. Háromnegyed kettőkor már a saját ágyamban, valami misztikus-szellemes (nem humoros, bár röhejes) hongkongi action movie és átaludtam magam az újévbe, repülő selymek és selymes bőrű, ferdeszemű hölgyek és harcművészerzetes urak társaságában...
